Mi a diszlexia?

A diszlexia fogalommal a tanulásban, olvasásban és/vagy helyesírásban kialakult zavart fejezzük ki.

A gyerekek a rendszeres iskolalátogatás és a nyelv kielégítő ismerete ellenére sem képesek az olvasás és a helyesírás megfelelő megtanulására.

Az olvasási zavar eltér a helyesírási zavartól. Vannak olyan gyerekek, akik csak az olvasásban vannak korlátozva, és vannak olyan gyerekek, akik csak a helyesírásban mutatnak problémát. A leggyakoribb mégis az, hogy mindkét területen az átlagtól jelentősen eltérő a teljesítmény, azaz az olvasási és a helyesírási zavar együtt van jelen. Ezért is beszélünk túlnyomórészt olvasási- helyesírási zavarról, vagy diszlexiáról.

A Világegészségügyi Szervezet (WHO) az olvasás- helyesírási zavart betegségként tartja nyilván. A WHO és a Pszichiátriai zavarok nemzetközi osztályozási (ICD-10) rendszere különbséget tesz "olvasás-helyesírászavar" és "izolált helyesírászavar" között.

A diszlexia diagnózisához két alapvető kritériumot kell definiálni; egy beválasztási és egy kizárási kritériumot. A beválasztási kritérium megköveteli, hogy az olvasás- és/vagy helyesírási teljesítmény egy bizonyos szint alatt legyen. Ennek a szintnek a meghatározása az életkor, az általános intelligencia és az iskolázottság figyelembe vételével történik. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a helyesírási teljesítmény kritérium szintjét az IQ és az életkor is meghatározza. Tehát akkor beszélhetünk olvasás- és helyesírászavarról, amikor az olvasás- és helyesírási teljesítmény az IQ vagy az életkor alapján elvárható szint alatt van.

A kizárási kritériumok alapján egy további specifikus zavar meghatározása kerül előtérbe. Amikor például egy gyermek hosszú ideig (pl. fél évig) nem tud iskolába járni, és az olvasás és írásteljesítménye egyértelműen romlik a kieső idő miatt, akkor nem beszélhetünk olvasás-írászavarról (és diszlexiáról sem). Amikor valamilyen jelentős pszichológiai probléma miatt az általános tanulási képesség korlátozott, és ez az olvasási és írási teljesítményben egyértelmű romláshoz vezet, szintén nem olvasás- írászavarról van szó. Ritka esetben előfordul - valamilyen agyi incidens (sérülés, stroke, stb.) hatására - hogy a korábban megszerzett olvasási és helyesírási készség veszik el, sérül. Ebben az esetben alexiáról beszélünk, ami csak az olvasásra vonatkozik.

A "diszlexia" és "olvasás-írászavar" fogalmak mellett még egy sor további kifejezés van használatban. Ilyen az "olvasás- és helyesírásgyengeség" vagy "nehézség az olvasás és helyesírás elsajátításban". Ám ezekre a kifejezésekre nincsenek egyértelmű definíciók, gyakran használják szinonimaként a "diszlexia" és "olvasás-írászavar" kifejezéseket.

Nagyon különböző problémák jelzik, hogy egy gyerek diszlexiás lehet. Ezek közül legfontosabb a szavak leírásának problémája, és egyes betűk és szavak félreolvasása.

A gyerekeknek az első három iskolaévben súlyos nehézséget jelent a helyesírás, az egyes betűk megkülönböztetése és leírása. Az esetleges kiegészítő foglalkozások ellenére a gyerekeknek különösen nehéz a hallott szavakhoz tartozó megfelelő betűk megtalálása. Egyes betűket elhagynak, vagy több betűt írnak. Például a "tea" helyett az írják, hogy "teja". Általában a könyvből való másolás, vagy a tábláról való írás sem hibátlan, és gyakran olvashatatlan a kézírás is.

A gyerekeknek az olvasásnál nehezükre esik az egyes hangok összekötése. Például az egyes szavaknál a szó elejét kimondják, viszont az utána következő hangok hozzáfűzése nem sikerül. Az olvasási sebesség összességében jelentősen csökken, nagy erőfeszítéssel képesek a szavakat egymás után elolvasni, megérteni és a mondatok értelmét feldolgozni.

Egyes gyerekeknél a helyesírási probléma először akkor tűnik fel, amikor az iskolában egy ismeretlen szöveget kell diktálásra leírni.

A harmadik és negyedik osztályban a nyelvtanórán mutatkozó nehézségek mellett más tantárgyaknál is problémák jelennek meg. Miután minden tantárgynál az olvasás a tudás megszerzésének az alapja, a diszlexiás gyermek számára minden iskolai tantárgy nehézséget okoz. Ez néha ahhoz vezet, hogy a diszlexiás gyermeket butának tekintik, és az alulteljesítést a hiányzó kognitív képességekre vezetik vissza. Azt, hogy az iskolai nehézségek hátterében a diszlexia áll, csak egy beható diagnosztikai vizsgálat állapíthatja meg.

Az olvasás és helyesírás nehézsége a házi feladatok otthoni megoldásánál is feltűnik. Ez gyakran vezet oda, hogy a szülők erőltetik a gyakorlás. Habár mind a gyerekek, mind a szülők részéről sok időt, fáradtságot és gyakorlást fordítanak rá, csak kevés vagy csak részleges haladást mutat a gyerek. Ez a szülők és gyerekek között gyakran feszültséget okoz, mindkét oldalról egymást okolják a kudarc miatt. A fejlesztés következtében pszichológiai problémák is felléphetnek a gyereknél, félelem, szomorúság, bohóckodás, sőt részben agresszív magatartás formájában.

Gyakran éppen ezek, a harmadik és a negyedik osztályban megjelenő emocionális problémák és a magatartási nehézségek hatására kerül sor alaposabb vizsgálatra.

A diszlexia egy viszonylag gyakori zavar. A gyakorisági szám a nemzetközi adatok szerint 3-5% közé esik, maximum 10 %. Ez Magyarországon az alacsonyabb értékből számolva azt jelenti, hogy közel 30000 gyermek nem tud kielégítően írni és olvasni.

A fiúknál a diszlexia kissé gyakoribb, mint a lányoknál, sőt a régebbi vizsgálatok úgy találták, hogy a diszlexiás fiúk száma a lányokénak akár háromszorosa is lehet. Az újabb vizsgálatok ezt a jelentős eltolódást nem erősítették meg, annak ellenére sem, hogy a lányok általában jobbak az írott nyelv elsajátításában.

Csépe Valériának a Mindentudás Egyetemén elhangzott előadása elolvasható az alábbi helyen:
www.mindentudas.hu